Holnapok

Most itt állok a holnapok előtt
Parlagon hagyott gizgazok között
Virágos rétet a vadság benőtt
Megfogyott hitem helyenként törött

Műveletlenül maradt a kertem
Bennem elpusztul éltető elem
Érzés nélküli világot nyertem
Silány talajban semmi nem terem

Múló időben szüntelen várok
Amit vetettem, kinő majd egyszer
Fájdalom kínoz, amíg rád várok
Meggyötörsz engem, tudom ezerszer

Most itt állok a holnapok előtt
Milyen lesz majd a jövő, csak sejtem
Biztos az - mi volt - még tegnapelőtt
Vágyaimat újra mélybe rejtem