Füstkarika

Míg kíváncsiság hajt az elején
Megismerni az örökkévalót
Botorkálok harmatos mezején
Igazak közt keresem a valót

Cseppekké olvad lépteim nyoma
Millió ponttal rajzolt fátyolon
Egybefolyt folton suhanok tova
Az eliramló időt vádolom

Míg látni véltem veled a jövőt
Oly boldog voltam, repültem veled
Észre sem vettem a következőt
Szálló árnyéka belőled ered

Félve átnyúltam, a vak semmibe
Némán tátongott a feslett mélység
Füstkarikád nem védte semmise
Szürkévé foszlott végül a kékség