Neked vagyok!

Itt vagyok! Örökkön Neked
Látod, nélküled szenvedek.
Álom-valóság rabjaként,
Sötétben is őrzöm a fényt.

Rejtelmek között a lelkem,
S lám szentélyedbe emeltem.
Féltve őrzöm rejtett titkom,
Fagyott zárját segíts nyitnom!

Tekintetem téged fürkész,
Álmodásra egyedül kész.
Érezned kell - mért kell szólnom!
Hisz ajkadon forró csókom.

Érintésed vággyá éled.
Szerelmemet nem kell kérned.
Ölelésed, gyöngéd legyen,
Emeljen át a zord hegyen.

Fagyos csendjét napfény oldja,
Sötét estjét, hitem Holdja.
Közel-távol – már nem határ.
Hozzám repül egy sas madár.

Szárnyát bontja, szárnyal felém,
Légörvényből leszáll elém.
Megpihenni vágyik talán.
Szírt tetején, sziklafalán.

Megérkeztél, hosszú útról,
Vizet húztál a mély kútból.
Szomjam oltod szerelmeddel,
Kezed fogom, ne engedj el

Tüzed szítom, boglya tövén,
Szikrát szítok élet kövén.
Ébredj végre, szívem lángol.
Szívből szeress - lehetsz bárhol!