Havas a táj
havas a táj
minden fehér
hó-párnára hajtja fejét
érintetlen paplanára zúzmarát szór, házra, fára
köddel elfed messzeséget
hódítása nem ér
véget
szántóföldből
buckák bújnak
közte hideg szelek fújnak
igazgatja hó-taraját, felborzolja bokrok haját
kerék nyomát betakarja
mindenhová elér
karja
fagyban
didergő rügy lapul
épp, hogy él,de telet szapul
rajta jégpáncél van, sima tükrén napfény
villan, s ima mellett,
melenget és ölel
az ébredés már oly
közel
2006-02-11