Tavaszváró

A napba nézve, vakít ez a fény
Végre felcsillan benne a remény
Fonalát szövi hálóvá a pók
A padon nénik és öreg apók
Egymást karolva várják a tavaszt
Hogy levehessék a sápadt tapaszt
Viaszos képük kisimul végre
Várakozással néznek az égre
Szarkaláb nyílik szemük sarkában
Sült gesztenye hűl, vének markában
Szorongatják azt, ami még maradt
Egyikükhöz épp, egy gyerek szaladt
S lehull a földre…, üres a tenyér…
Nem baj, lesz otthon helyette kenyér
Hosszasan nézik, mint fut az idő
Noha várni kell, míg a fű kinő
Mit hoz a holnap, s a holnapután
Indulnak lassan, lépkednek sután…

2006-02-19