Végtelen




végtelen útját járja
lebukó Nap
perem
érinti az ég alját
és a földet
horizontján
szűrve színeit
s terem
Istentől való
gondolatot
görget fűszeres valóságot
kóstol létet
mannaként tálalhatja
az egészet
bíborban születve
az édes emlőt
markolva szívja magába
s a gyeplőt
feszesen fogja kezében
és irányít
hogy merre is menjen
aki világít
láttassa
a láthatatlan végtelent
mutassa meg
az érzéketlen jelent
nyitva tartva tenyerét
melyből vesznek
s a végtelent
amelybe belevesznek
a hitetlenek
elrejthetik arcuk
értelmetlenné
válik makacs harcuk
s alámerülve
mélységes semmibe
enyészeté lesz
akinek
nincs hite

2006-03-12