Hátrálunk újra,
Mint a sarokba szorított kutya.
A lépte suta.

Támadás előtt
Erőt gyűjt, figyel, ugrásra készen,
Remeg egészen.

Teste megfeszül,
Most nem menekül, fal veszi körül.
Szeme megkövül,

Vérben forgatja.
Vadul csaholva fogát mutatja,
Kínját ugatja,

S a nyála csordul.
Gyötrődések közt, a gyomra kordul,
Falatért koldul.

Simul a hitvány.
Lábakhoz bújva, meghunyászkodik.
Megadja magát.

Merő kezesség,
És hagyja, hogy pórázon vezessék,
Kézből etessék…

És lapulunk mind,
Mint jól idomított kutya. Megint.
Csak más gazda int.


2006. 03.15.