A köd

Valami ott bujkál a hegyek között
Egyre csak lejjebb ereszkedve hasít
Sziklaszirteket mozdít bizonytalan
Meredten markolva hegyeket taszít
Átlátszik fátylán a kő, tompán virít
Meztelen testéről veríték csorog
Zavaros érzések dühében csitít
Homályban megfeszül arctalan arca
Nyirkos a ruhája, a lelke szárad
Rajta már nem segít féltő könyörgés
Áthatolhatatlan köd egyre fárad
Elterül parttalan kövek lábánál
Sejtelmes ködfüggöny részekre hasad
Elengedi a végtelen világot
Nyomában nyomtalan üresség marad

2006-03-28