harmat vonja be a fákat gyönggyel díszíti az ágat aranyló Nap fénye dereng útja előtt még elmereng árnyékot fest minden mögé megjelölve, mind az övé átöleli a világot nyílni hagyja a virágot ég kosarát telerakja színeit a napnak adja hajnal hasad, ébred a táj ködpaplanból kél a határ madár szólal, dala hallik alatta az ág is hajlik nyújtózkodik fű a földön miközben a nap is följön
