Titkokat suttog az éj...
Titkokat suttog az éj...
Távoli harangszó köszönti az estét
Ciripel a tücsök, nem féli a fecskét
Ráborul a földre hajlongó vadvirág
Ezernyi érzés közt tobzódik a világ
Nyurga fák lombjai árnyakat rejtenek
Képtelen magányban, köd-könnyet ejtenek
Sóhajtva idéznek régen volt napokat
Mikor holdvilágnál kerestünk padokat
Veled andalogtam, törzshelyünk a liget
Ringó csónakunkból figyeltük a vizet
Ahogy a Tisza folyt – gondolatunk vele
Éjszakai égbolt csillaggal lett tele
Nem láttam már semmit, csak a szemed fénylett
Gyöngéd csókjaidtól új szerelem éledt
Az éj sötétjébe, hamar belevesztünk
A harmatos fűben vadul ölelkeztünk
…
Ezernyi érzés közt vergődök egyedül
Kitárom ablakom, kinn tücsök hegedül
Még titkokat suttog az éjszaka hangja
Most hallom igazán, hogy szól a harangja
2006-05-11
|
|