Felejthetetlen nyár fülledt meleg reggel kitakarja vágyam beszűrődő napfény öleli az ágyam rohanok a buszhoz lépteim oly suták álmos révületben megyek mások után varázs vessző érint bizsergek egészen egyik megállóban barna szemed nézem mintha ketten lennénk az egész világon megszűnik köröttünk minden, mint egy álom egy felé vitt utunk repültek a percek mellettem lépdeltél akár csak egy herceg fehér lovad nem volt mégis úgy éreztem hogy Te vagy az, kiért érdemes ébrednem felejthetetlen nyár beteljesült álmom ébresztő csókodra nem kell tovább várnom

Hiányzol szívemben örök adóság szirénként hívott énekem lelkemben gyűrött valóság szerelmed hiányzik nekem emléked selyempapíron heverő vöröslő rózsák tövisük úgy szúr… nem bírom elviselni ezt a p r ó b á t xxxxxxxxx