A Hold ágyában

borongós égen felhőlépések
sietnek tova Nap igazával
borzolva az óriás szakállát
kínálja eső hűs italával
könnyű szellő simítja vállát

eloszlanak a baljós érzések
másfelé terel a kíváncsiság
közel, vagy távol – nem számít semmi
csak egyszer lehetne kívánni már
csillagok között kicsit pihenni

ezüstös holdfény, csupa mosolygás
megbabonáz az egész lényével
magához ölel, oly régen várom
lelkem simítja égi fényével
álmodom talán? Micsoda álom…

emberi érzés, mégis oly csodás
édes az álom a Hold ágyában
benne lebegve rezdül a lelkem
eggyé válunk a féktelen vágyban
csak az a baj…hogy már felébredtem…

2006-07-13

*lekéstem a versenyről, de ide azért felteszem