Erdei szonett



Messze távolban magasodó dombok
Páfrány hajtását elfedik a lombok
Szellő simítja fűfésűvel haját
Levél susogás, elnyeli föld zaját

Tüskés ágakból áll össze a sövény
Halvány kékségű gyöngyöt fűz a kökény
Lankás részeken várakoznak tölgyek
Fejük emelik, mint igazi hölgyek

Csábos táncukkal kelletik magukat
Csupasz törzsüket beborítja moha
Völgy talpát fedi aranyos veselke

Sárga virágát bokrok közt terelve
Tavasz csókjait nem feledi soha
Arany sugár nyit lelkéhez kapukat


2006-05-27