+
a
tó
sok
száz
csepp
víztől
változik
mélykékké
szavaid emlékké
foszlanak
felhőként oszlanak
halovány remények
megmaradnak az enyészet
lyukacsossá váló hegyének
megfagyott szíved jegének
tükör simaságán csúszok
lábaid elé – búcsúzok
Isten veled szerelmem!
palotádba többé nem lépek
hozzád kötnek régi emlékek
álmaimban a király Te voltál
égboltomon Napként ragyogtál
sötét éjjel kiscsillagod lehettem
ajkadra édes csókokat leheltem
jöhetett eső, jég , vagy zivatar
tudtuk, hogy a másik mit akar
mostanra mindennek vége már
sötét szobámban senki sem vár
lehajtom fejem a hitvesi ágyra
nem gondolok az égető vágyra
imádkozom lelkem templomában
sós vízzé válik álmom a mában


2006-05-21