Tükörben láttalak

neszez a csend, lábujjhegyen
megyek a fürdőszobába,
gyöngéden csókot lehellek
homlokodra, megölellek
az ébredés talapzatán,
álmos szemed magaslatán
szemhéjad visszacsukódik,
hernyóként visszagubódzik
lagymatag tested, elterül
az ágyon, s maradsz egyedül,
magammal viszem a múló
pillanat fényét, a nyugvó
óriás szuszog szüntelen
hátat fordítok, hűtelen
majd a szobából kilépek,
suhanok tovább, kitépek
ezernyi álmot, s pelyhével
terítem utam, csendjével
bélelem tűnő hajnalom,
fürdésre itt az alkalom
zuhanyrózsából záporzó
zuhatagcseppek, a távozó
párával körülölelnek,
feszesebb bőrt követelnek,
ameddig karjaim áznak,
szóródó cseppek csatáznak,
peregve perdülnek falról,
hozzám simulva magasból,
lépésben fordulok körbe,
s megláttalak a tükörbe,
érzem, ahogy nézel, s titkon
fürkészed a testem, itthon
gyönyörködsz isteni nőben,
a homályban eltűnőben,
s a testi vágytól gerjedten,
hamar ott teremsz mellettem,
párafátyolba rejtőzve,
incselkedünk kergetőzve

2006-08-29