Fönn megszédül a falevél
Pörögve száll le a földre
Lehullva jobb sorsot remél

Nem emlékszik már a zöldre
Szétmosódik rajta sárga
Barna, vörösbe hajol

És elvérzik minden levél
Lapul, s egymásba karol
Zizegve mind másról mesél

Percenként a széllel dacol
Emelgeti sebzett testét
Eres oldalára fordul

Fáradtan várja az estét
Amikor a törzs nyikordul
Csendben sóhajtva elköszön

Valaha rügy volt, felejti
Hogy, hogy fürdette fényözön
Hervadva  álmát elejti…


2006. szeptember 26.