felhőfoszlányok szállnak felettem
szétfutnak, mint egy riadt birkanyáj
elterelődnek
mindent feledtem
öröm, s boldogság – között nincs határ


kék égen fehér felhők cikáznak
bennem is annyi érzés kavarog
amíg magasban
együtt cicáznak
addig a szél, vízparton csavarog


tündöklő fényben, ezüstös ágyban
összeborulva, nászuk szivárvány-
kapun átvezet,
érzéki vágyban
tüzessé válva, mint egy cigánylány


könnyen felfedi, ritka szép báját
magához vonja az egész teret
formákat formál,
tereli nyáját
közben merengek – mégis csak szeret



2006-10-23