A város szívében

Homályos hajnalon tekereg a Tisza
Maga után húzza, ködből kötött sálát
Szolnok partjainál megáll, nem néz vissza,
Elhagyott helyekért nem csurgatja nyálát

Gesztenyés húzódik, a sétányon végig
Levél tenyerével, imádkozik értünk
Földi susogása, felhallik az égig
Gondolatban mi is, annyi jót ígértünk

Játszótér a parkban, gimnázium szemben
Verseghy nevével, híressé vált egykor
Ide jártam én is, tanulni, s a csendben
Álmodoztam végig, hogy lesz még egy szebbkor

A város szívében álmodom a jövőt
Rám hajolnak régi emlékek, a múltból
Szemem előtt látom, a nyári esküvőt
S az őszi sétánkon, merítünk a kútból

2006-11-22