mintha egy szigeten lennénk elszigetelve egymástól leszakított falevekként sodródva, s mint a hegy, fástól kiemelkedve valahol látó közelbe kerülnénk hol fény, árnyékot darabol száz szilánkként elmerülnénk vizekbe mártott képeken hullámtól torzuló mosoly ahogy átsuhan éveken magába nézve is komoly minden perc, újabb kihívás a játszmát Te is kedveled az alkonyat, már kicsit más meghitt csendben várok veled
