Mikor a november ködkabátot hordoz Vihar tépte úton, jégbakancsot foltoz Szürke komorságát világ elé tárja Fakó fényű napot felhők mögé zárja
Varjú-feketében az elhagyott ágak Deres karjaikkal intenek a mának Hajnal harmatcseppjét váltja zúzmarára Télbe temetkezik minden nemsokára
Meghajol az égbolt, talán ma, vagy holnap Fagyos napok között botorkál a hónap Holdba-sápadt arccal a Nap felé fordul Bágyadt mosolyával, szeretet koldul
