Ligeti Éva: Napkelte

Érkező hajnal harmatot lehel
megborzong a fű, terül a pázsit,
feketerigó párjának felel,
valahol távol a határ ásít.

Teleírt lombon apró gyöngybetű
napjait fonja ágon a levél,
angyalok könnye, szerteszórt nedű,
ezernyi titok, amiről mesél.

Felhőágyából kibújik a Nap,
nyújtózik egyet, felébred végre,
reggeli ködbe nagyokat harap,
aranypalástban kúszik az égre.


2008-04-27