Ősz lett

Míg a reggelt sétálva közelítem,
lépteim alatt a nyárban fürdött avar
zizeg. Aranyló színeibe merítem
a vágyat, melyet elengedtem oly hamar.

Zörgő levelek, száraz, törékeny hártya.
Ereiben már nem csörgedez az erő.
Olyan az egész, mint a kiterített kártya.
Vesztesként játszom. Lehetnék én is nyerő.

Kelő nap fénye átkarol, társként kísér
a dombtetőre. Előre enged. Árnyék
vetül a földre. Tudom, semmit sem ígér,
csak játszik velem, de én, mégis várnék.

Fenn aszalódott szőlőszemek nedve,
különlegessé érlelt fürtök gyöngye.
Érett nő vagyok. Rád vágyom epekedve,
egész délelőtt. Lábam alatt múlt göröngye,

ásítva bámul, mint hogyha tudná, álom
csupán az egész. Ősz lett. Gesztenyebarna
fák. Hol a régi szenvedély? Nem találom,
az érzést, és mintha már nem is zavarna.

2007-09-02