Térdig télben
Térdig télben
deres hajnal ólomlábon
szél forgatja jeges szálon
égi ajtót nagyra tárja
kristály hó hull téli tájra
fentről nézve, fehér papír
lábnyomával egésznap ír
rajta cinke, varjú, veréb
fura képet rajzol eléd
zúzmara csüng, fenn a fákon
mintha szakáll nőne ágon
deres haját szellő fújja
jeget karcol fagynak ujja
köd gomolyog magas hegyen
vigyáz rá, hogy prém is legyen
süveg köré úgy csavarja
a kilátást ne zavarja
havas hajnal térdig télben
hermelinje leng a szélben
földi kaput nagyra tárja
fehér fátyolt fest a tájra
|
|