Pitymallat 

Kéklőn közelít gyűrött pitymallat 
karikás  szemmel vajon kit vallat?
Párafátyol leng a feje körül,
hajnaltól kapta régen örökül.

Apró gyöngyeit szórja a harmat,
körbe jelöli a birodalmat, 
nedves  homályból alig ereszt,
ölébe rejti a Monteverest.

Átlibben réten, folyón, s a völgyön,
könnyű fuvallat suhan a tölgyön,
űzi az álmot, épp hogy szendereg,
mikor meglátod, fűben hentereg.