Szalamandra hátú ág hártyájába bánatot fűz a lenge szél, tülekedve suhannak nyártól lopott hónapok. Hozzám beszél szeptemberi társaság, míg árnyakat hajamba tűz őszi felleg, esőcseppek zuhannak a mélybe. Most is ott vagyok - ősi jelleg -
Ágzuhatag földig ér hamvas levéláradattal, fojtogató érzés kószál alatta, nagyot sóhajtva lengedez. Fosztogató útján, vihar nem ígér finomkodást. Nem marasztal, nem is zargat, vágyaim túlhaladta. Lehullott levél lenn evez, - csendben hallgat.
