Ligeti Éva: Tévedéseim


Földre borulnak a bokrok előttem
Végig kísérnek tövissel font ágak
Sebzett a lelkem, a testem erőtlen
Rám nehezednek bilincsbe vert vágyak

Erdőbe érve egyre több az árnyék
Vonszolom magam, mélyebb sötétségbe
Társam keresem, bennem van a szándék
Apró kudarctól nem esem kétségbe

Ám a rengeteg elnyel mindenestül
Sóhajok között kínoz a fájdalom
Félelem nélkül haladok keresztül
Tévedéseim egyedül vállalom