magához ölel a magány karjában semmit sem érzek olyan, mint szívtelen vagány kit nem hajt más, csak az érdek hozzám búj mulandó kéjjel megdermeszt maga a tudat velem fog hálni ma éjjel és gyengeségemen mulat szájában rothadó napok torkából hörgő akkordok hallatlan borzadályt kapok szeretetétől aggódok
