Feledésbe merült múlt, értéktelenné vált érték, mértéktelen harag dúl. Védtelen embersereglet vált áldozattá, s kiált megállj-t, de hiába. Ha gyáva, s névtelen, beleveszik hangja a semmibe. Komor szoborként megmered, kő arca vértelen. Hát megállt az idő? Nem enyhül a nyomor, a szegény kitörni még ma is képtelen…
