Csend,nyugalom,béke, Lombjaid között ér el, Hűs lombú erdő, Rám borul,mint felhő. Ágaid ,mint óvó kezek, Leveleid fölém teszed. S e csodás idillben, Egy hang üti meg fülem, Sokféle csivitelés közül, A patak csobogása gördül, Kövek között cikázva,baktatva, Rója útját évszázadok óta. Most még kicsit megduzzadva, Vízimalom kerekét hajtja, De lejutva völgybe,alföldre, Folyóvá duzzad,felnőtt lesz. És majd társaival együtt, A tengereké lesz mindenütt,,
