Ha értem jössz

kedvesem,
ki sosem voltál az
s nem is leszel talán,
rohan az idő
vadul vágtat  szekere,
rögös az út
kopognak  a kerekek,
zakatolják a neved,
félek, kihull a kerék
felbukik s  eltemet,
minden mi volt
a rút halálé,
de Ő így szeret
csókol mohón
szívja  vérem
neki ez az élet,
ölel szorosan
mégis  gyengéden,
betakar
bársony köntösével,
szemem már megtört
fényét neki adtam,
ki most ennyire szeret
ringat lágyan
utoljára két karjában,
semmi sem oly fekete
mint hittem róla,
az nem, az nem
az ő színe hófehér, mint
barackfa, virág nyílás idején
sziromeső szemfedő,
szeret engem a kedvesem
ringat-ringat csendesen,
ráfontam a két kezem
örök álomba ringatva,
ez a sírig tartó
 szerelem...


Maszong József
2007.10.23.