Mint rab,

Mint rab ülök szobámba zárva,
Mert zuhog az eső a fránya,
Csupa szomorúságot hozva,
Fogságra kárhoztatva.
Sietnék hozzád,de a gondolat is ázik,
A kismadár ki levelem várja fázik.
Ó szegény repülne,de
Sajnos nincs ernyője.
Így gubbaszt szegény a faágon,
Várja,hogy napsugárba szálljon.
Vigye levelem a szerelmest,
Hogy gondolataim körötted kerülget,
Ott jár lépteden,nyomodban,
Félti,óvja minden mozdulatodat,
Őrzi álmod,simítja takaródat,
Minden ami jó és szép váljon valóra.
Ne csak az álomnak legyen birtoka,
A valóság is élvezze az álmokat.

2004.