A hold elbujt felhőpaplanába, Csend borul a szobára, Símulnak az árnyak. Az est eljött és várok, Simítom a párnán a ráncot. Hova fejed hajtottad, Rajta még illatod. Nem tud kihűlni a nász ágya, Hol gyengédségek voltak s vágyak, És fogadtuk örökké,örökké, S csak ennyi lenne és kész? Nem mondod soha többé, Várj Kedves!Bujok melléd! Hogy a reggel pírja, Pilládat nálam nyissa. Szívembe beégett emlékek, Ott maradnak örökre,végleg.
