Van egy kislány Katóka,
Szerelmet még nem kóstólta.
Arca könnyen lángra lobban,
Úszik a bíborban.

Fiuk közt szemlesütve jár,
Pedig kis blúza feszül már.
Sokáig nem rejtegetheti,
Mit a természet adott neki.

Fürdőszoba tükrében,
Látja testét egészen.
Hogyan serken a pihe,
Nem,nem az állán,,,
Hanem szemérme táján.

Kis mellei,hogy domborodnak,
Bibécskéi pirosodnak.
Szomszéd Janó figyeli,
Szép szavakkal illeti.

Katókánk fülig pirul,
És szerelemre gyúl.
Alig várja,hogy Janót lássa,
A kis nyári ruhájában.

Mi sejteti mindazt,
Mit eddig csak tükre látott.
S az első légyotton,
Janó csókolhassa mohón.

2004.