Mint háborgó tenger,
Ki nem ismer kegyelmet,
Vad szenvedéllyel szeretsz.
Kezed simogat s karmol,
Szisszenek a fájdalomtól.
De feledteted velem a kínt,
Mert már fölém kerülsz.
Nyeregbe ültél,lovaglón
Mint tenger hullámzón.
Te édes ínyenc kedvesem,
Ó mily gyönyört adsz nekem.
Édes buja öled varázslója,
Pálcáját követeli gyorsan.
A vágytól duzzadó,
Nyíló korall közé,
Mert a nászt így édesítené.
Megvonaglik karcsú tested,
Midőn az ölek egybekelnek.
Ó te puha pihés ölelő kagyló,
Mozdulatod élvezettel kigyózó.
Szenvedélyes csókra nyílik ajkad,
Nyelvek párbeszédet folytatnak.
Rólatok se feledkezzünk meg halmocskák,
Ritmusos táncotokban sok csók jár.
Szemedben a tűz fátyolossá vált,
Gyönyörünk a fellegekig szállt.

2004.