Tova tűnő percek,, leperegnek,,mint a vízcseppek,, a pillanat varázsát,, oly gyorsan,,röpítik el,, az előbb még öröm óda,, s már itt a szürke holnap,, Sors a szépből keveset mér,, boldogságért nagy árat kér,, Az út melyen haladsz,, sokszor kihalt,,sivár,, s nem tudod majd a végén,, ki vár,,,mi vár,, beszélnek fényről,,varázsról,, lebegő boldogságról,, Mindez legyen távoli,, akár mily szép,, Legyen itt és most,, csókod az álomkapu,, és szerelmed a lebegő,, boldogság,,,,
