Nem vagyok orkán, vad vihar, mely fákat tép, hangja süvítve beszél, kitörő magma sem, mindent elsöprő vulkán. De lehetek, tavaszi szellőd, ki dalt hoz a rétről, virágport gyűjtő zümmögésről, a megújuló életről, s ajkadon csókom még éghet, gyújthat lángot kebledben, s arcodra, édes kis pofidra, rajzolhat piros rózsát, hogy elhozza, lelkedbe a tavaszt, mindent mi ragyogás, az érzést mi hajt, hogy ölelj-ölelj, s vállalj,,,,,
