Nézem szemed,
ahogy a távolt kémleli,
Szépségét a fájdalom töri,
Ajkad csókra termett,
oly csodás íve,
Csábítás gyötör,
hogy vágyam enyhítse.
Lépj ki az árnyékból a tarka rétre,
Tündöklőn,mint a virágok szépe.
Követlek a fénybe,vonz alakod,
Álmodom.....
hogy melletted heverek,
Virágból koszorút fűzök neked,
Hajkoronádra helyezem,
csókkal kényeztetem,tested hajlatait,
Mely drága bársonyával,forrósítja ajkaim,
Csókolom tested ittas mámorral.
Két gyönyörű halmod,eprecskéje,
Ajkammal érintve,kemény s dacos emelvénye.
Völgyed selymes pázsitja s illata,
Részegít s vágyam korbácsa.
Nyíló kagylód,szemérmed szépsége,
nyelvemmel csalom gyöngyöcskédet.
S ha eljő az ideje,
Öleljen körül bársonyos kelyhed.
Megittasodva...
Repüljünk a kék égig együtt...a mámortól...

11.20.