Elhagyottan
Elhagyottan
az utolsó vonat már rég elment, füstös mozdony szagának emlékét csak az állomás ódon falai őrzik, az üres peronon magányos úr a szél
pajkosan kórót görget céltalan és amott rozsdabarna ruhát öltve, falevéllel táncolva múlatja az időt olykor a sínek között süvítve szalad
Minden szeglete megannyi emlék, látott könnyekkel küzdő asszonyt és egymástól búcsúzó szerelmespárt, hogyan siratják harcba induló párjukat
maszatos ablak mögött bakter ül posztján, tegnap még oly fontos tárgyak álmosan kacatként hevernek helyükön, mintha csak arra várnának idejük újból eljöjjön,
kopottan visszhangzik a bánat s az öröm de a néma csendben belül lüktet az élet, a sarokban meghúzódik egy pisla remény hogy ki elment, talán egyszer visszatér
2006.okt.
|
|