Erdély sír a Tiszán
Erdély sír a Tiszán
Úszok az árral a két part közt vergődök,
piszkos víz lelkembe borzongást tölt.
Küzdök az elemekkel de az lehúz ,
néma sikolyt görget a víz lefelé,
fülembe a víz robaja zúg.
Utad könnyek dagasztják hangossá,
sír a mély..., millió tragédiát regél,
felszín se nyugodt hátán tetemet hoz.
Rég volt, hogy fodrozott szőke hullámod,
most színed bronz s tajtékod haragos.
Partodon sétálva a kedvessel, rád tekintve
szép emlékeim jutnak eszembe.
Mert voltál te lágy hullámú bársonyos,
mikor a napfény és árnyék rajtad játszhatott,
bújtak egymás elől fodraidba, mint
szerelmesek a bokros partodban.
Tudd meg...,Te morajló tomboló víztömeg,
miért vagy oly becses szívemnek?
Mert ily szépséggel ruházott fel a természet,
ezért add vissza régi gyönyörű napokat,
mire az új nap kél s messze űzi álmomat.
2005. |
|
|
|
|
