Forró nap


A nap erejéből bőven mért,
forrt, izzott a levegő, perzselt
csak hangod simogatott, hűsített,
mint a lágy nyáresti szél

Mint beteljesült álom olyan ez,
ölelni és ölelni vágytalak, s igaz lett,
hozzád simulva éreztem meg,
szívemből kitörölhetetlen lett e perc

Ölelésed még magamon érzem,
érintésedtől bőröm borzong,
szívem dobban s ujjong érted,
talajt nem érzek csak lépek

Van dolog mit nem mi irányítunk,
a sors vagy valami rajtunk átnyúl,
valahol az éterben -helyet követel
magának a lélek, hogy másikhoz érjen

Oly rövid az idő mit együtt töltünk,
a földi lét egy röpke perc csupán,
boldogság kék madara -csak remény ?
vagy valóság lesz -egyszer még ...




2005.