Tisza partján

Tisza partján


Parti fűzek hűs lombjai alatt,
s bokrai között kis út kanyarog
ketté nyíló ágai között látni a folyót
kitárul a szőkén kedves méltósággal
vagy haragos gyorsasággal hömpölygő,
mindent magáénak követelő

Édes gyermekkor sok emléke
eszembe jut ha partodra lépek
mint a nagy költőnk írta,
kavicsot dobtunk fodrodba
számoltuk kinek hányat ugrat
ki nyert vitte a stolverkunkat

Nem törődve mily veszélyeket rejt,
csínytevésekkel versengve ,

farönk tutajról ugráltunk fejest
már aki úszásból jeles volt
hűs habokban landolt
próbálta ezt újból s újból

Emlékszem a pecázó öbölre
a régi téli kikötőre
belé nyúló földnyelvre
hol édes dinnye termett
csak a csősz és kutyája
gyorsabb volt, mint kellett

A dinnyéket vízbe dobálva
sebtében kényszerültünk távozásra
én aki úszni nem tudott
kalimpálni a vízben muszáj volt
hogy mentsem irhám, mert
bot az kemény s kutya harapdál,
ha a dinnye-tolvajt elkapják

Így teltek a napok-hónapok évek
s kamaszodtak a legények,
de ahhoz már másik lant kell,
mert élmény nélkül az sem illant el
megjelent a másik a szebbik nem
a bozótosnak más jelentősége lett...




2005.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=6708