Keserű vigasz


Keserű vigasz,
mint tépett fának,
vihart követőn, hogy
majd a tavasz újat,
szebbet hoz,
megújulhat a jövő,
de a régi már elmúlt,
olyan többé nem lehet.
Azt a levelet, melyet az ősz
avarrá taposott,
színét vesztett lehullott lomb,
elhagyottan hever ott,
elfeledve a sok-sok társat
a széllel versenyt hintázó ágat,
sárga, barna, zöld levelet
mely árnyékot nyújtott,
rejtett szerelmet, susogva
a nap fényét átengedve csillogva,
hogy meleget hozzon
a fakó tekintetű párnak,
kik egymáshoz bújva
emlékeznek a nyárra...,



2005.