Eléd megyek...,


Virág szirmát illatozva bontja
minden méh körül zsongja,
a nap fényében csillogó harmat
fűszálon tövéhez éltetni utazva
még utoljára végig simítja,
a szem lát a lélek rezdül
ha megdobban a szíved
engedd az érzést...,mi feléd jön
megérinteni...,ne menekülj,
ne félj, mint madár a kalitkától
ne engedd, hogy fájjon
a szeretet hiánya.
Nem szabad tovább engedni,
tűzd szíved zászlajára.
Ha szerelem lángja égetett már
torkod kiszáradt s egy szóra várt,
nem érezted meg az másik szenvedését ?
ki vallani nem merte gyötrelmét...,
szemlesütve ment el tőled,
csak egy villanást, érintést várt
repült volna árkon bokron hozzád,
előtted állt volna...,
kérdőn nézve szemedbe
akarsz-e lenni kedvese
titkod megosztani vele
hordozhassa az édes terhet,

2005.