Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.

Kedves Zsuzsi húgom !

Drága lelköm hugicám!
   Az láccik , hogy mindönnel végeződtünk, mán ami az indulást illeti. Ezzel a habókos szomszéddal sikerült megértetni, hogy nem szerzöm mög néki azt az örömet, hogy örökre elmögyünk, hanem csak egy kis időre.
   A Bundás összes lakója költözzön a gúnyájába még az üvegszöme is bepárásodott az örömtű a hír hallatán, hogy elutazunk, de löhet a boroskamara kulcsa váltotta ki belőle, - ez lögyön az ő titka.
- Ami azt illeti szöreti a szőlő levit, mert a pofája közepin egy egész virágoskert nyílik, telis teli bórvirággal, úgyhogy az orrát nem is igen lehet látni. Azt mesélik, hogy tán az anyja látta utoljára a kis turcsi orrát mikor szoptatta, de róla nehezen tételözöm föl, hogy egyáltalán vót.
  - Sajnos a szökirbe köl béfognom, mer aszonta a hatóság, a nagyeszű körzetimeghízott , hogy füstöl a Trabink és károsak vagyunk a környezetre vele és leszeröltette a röndszámát,
  -  No hiszen ő rula mit kéne leszerölni, mert a hónajszagához képest a trabi szaga rózsabimbó vót.
- Na de ő a törvény.
  Így a Bandit meg a Kesét befogom, és a szökirre fölteszem a ponyvát, hogy se az eső se a nap ne bántson bennünket, no meg a portákánkat.
  Legalább egy hétre készülnöm kell, ruhábúl , meg az asszonykám varrómasinája amivel a függönyt meg a terítőket megvarrja, no meg a szerszámaim, mer anélkül egy lépést se. Ha egyátalán Elek akarja ezt is, de az is löhet nincs még itt az ideje. Az asszonykám is nagyon készül, mer hiába is mondjátok róla, hogy naccsága , meg szereti a cicomát, - hát mi baj van abbú , hogy szép akar lenni,- lögyön is. Most csak szolid frizurát bodorítatott és körmeit is lekerekítette, hogy Borinak nehogy megsértse a tejcsapját,- he he azt a húzogatóst !
    Lelköm tubicám édös Zsuzsim, alig várom mán, hogy keblemre öleljelek, mert amióta elmöntél azzal a bővérű Márton gazdával csak képőd láttam itt az almáriumon vagy mi a rossebnek híjják ezt a szekrényt.
   Sajnálom, hogy apánk  elűzött, pedig a vén lator se vót jobb a deákné vásznánál. Haj de tudott a menyecskék szoknyája alá nyúlkálni, ha Te azt a sok esetöt tudnád amit én, mindkét szép orcád belé pirulna. Az írnok gyakornoka mesélte az egyik esetöt amikó is rászólt az egyik menyecske, - jaj jegyző uram mit kerös kend a szoknyám alatt ? – mire az öreg,- lelköm galambom hát a pennát, - mire a menyecske, de biz az ott van a kalamáris mellett ezt másnak hívják !
    Nem jött ám zavarba, pödörintett a bajszán egyet és rácsapott a menyecske farára és elengedte a másfél krajcár díjat. Mérgesek is vótak az írnokok, mer ők körmöltek az öreg meg élvezködött.
Azé nem tartottam soha helyinvalónak azt ahogy elbánt veletök lányokkal.
Képzeld lelköm galambom, Terusunktúl is kaptam levelet és ők is nagyon készülnek azzal a foltozó Bercijével Duruzsházárul gyünni. Mi újság nálatok Pókerháton? Bevált –e az új postás?
   Mer a mi Vilink  csak addig billög míg nincs ölég benne, akko kiegyenlítődik , habár még akko is nehéz vóna eltalálni csuzliva, oszt még ráadásul az a nagy zsíros bőrtáska meg olyanokat odavág a kacska lábának, oszt pufog, löhetséges lönne, hogy a kutyákat ez idegesíti?
- No lassan leragasztom a kupertát, mer pakolom a szökeret oszt indulunk majd Dorongvárra Elekhöz a Nefelejcs uccába.
Csókollak hugicám, oszt add át üdvözletem annak a pálinkaszagú uradnak is,
   - és mondd még úgy van , hogy a lehöletitü a muslincák dalárdát alakítanak?

Dugványpuszta, kelt ma, mint a kalács.