Csak ültem mélán nehéz gondolatok közt temető kövén a hárs alatt, feledve a mostoha sorsot, mert tudtuk ki született azért eljön a halál, de most magam előtt édes alakod megjelenni látszik, arcodról öröm sugárzik, szívemnek megnyugvás, hogy odaát, boldognak láttalak...,
