Lángfelhők alatt

büszke hófedte bércek felett
véresen izzó fellegek
mutassatok utat,- mert
hajnali látogatóm keresem,
édes s gyengéd volt,
mint az első napsugár
kutatón ajkával körbejárt
meglelve párját eggyé forrt véle,
nyelve mézet s szerelemet
hozva nékem
táncot ropva ölelkezve,- miközben
az ébredő fény tovább futott vele
köztetek megbújt lángfelhők
ne rejtsétek előlem őt,- kinek
szerény szépségét,- báját
szívem oly rég keresi már
emészti a lángoló szenvedély,
a világ zajától félrehúzódva
vele boldogan élnék
a bércek között én....



2006.06.15.