Botladozva..

Csodára vártál vergődve, botladozva
jobb reményében tekintettél az égre
a múlt alagútjából sosem jutsz ki,
gyenge voltam mondtad,- sodort magával az ár
az élet csavargója voltál , vagy ezután leszel.
Te örök vesztes vége !,- nincs ráadás
kitaszítottad magad az életből
mert habzsoltál mindent, mi eléd került.
Zsugorgassak ?,- ordítottad a bórgőztől,
ezt neked,- mutattad s felfaltad
elszámolás előtt a jövőd.
Még meg sem lett a ma
már a torkodon szaladt a holnap,
ritka perc ha a józanság rád nevet
és akkor is,- mondd !,- így minek?
Hiába rángat a segítő kéz fel a pórból
mert,- ehhez Te is kellesz !
hogy ne légy élő emberi tetem...


2006.06.23.
a házunk előtt eljáró hajléktalanok hatására mind egy emberi tragédia