Hullám vagyok a kék tengeren szüntelen változok, hol a mélyben majd tajtékkal a felszínen, van mikor csak gyengéden érintelek alig észrevehetően ölelve ringatlak, mint hajnali szellő simogatlak. aztán szenvedélyesen tajtékzom lerombolva minden gátat, akadályt, szabályt, előítéletet s határt, féktelenül repítlek a magasba a mélység mámorával minden vízcseppem egy csók egy vallomás,- az elemek hangjával.
