az Élet peremén
az Élet peremén
Tegnap még szavaiddal fürdettél
mára eltűnt mint a csalóka fény
reszketve ül a lombok sűrűjében
Te utadat járod a messzeségben...
De hallatszik vigasztaló hangod
várom a percet mikor bekopog
úgy szeretlek mint még sosem
ott túl is szeretni foglak, kedvesem...
Koldus vagy úr az mind egyre megy
a szív a szeretetért épp úgy ver
örvényként vonaglik a lét bennem
hisz csak sodródik széttépett lelkem...
Mikor már nem várom a hangokat
az idő megáll csak a csend vesz körül
túljutok a szavak fonákján, elül a zaj
szemfödél mögé a béke költözik...
Fodros felhőkből hangos robajjal
lefüggönyözött hintóval sok angyal
ezüst kürtön égi indulót fújnak
hangos suhogással visznek a nagy útra...
2006.11.12.
|
|