Zötyög a szekér…
Kapják:

Kedves Terus húgomnak !                       Kedves Zsuzsi húgom 

Duruzsháza, I. Lipót utca 3/a.         Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.



Drága hugaim lelköcskéim!
  Hát nem is olyan rossz , mint gonduljátok ez a szekeres utazás. teli van romantikáva mög szunyogga oszt akko még a legyekrű nem is besziltem. Beusom azt álmodta, hogy vonaton van a zörgésbű oszt jót nevettünk miko fölébredt a Gyurgyó tanyáná.
Az égy nagygazdálkodó ám, van néki egy csomó marhája, disznaja meg lábasjószágja tudj isten mennyi.
 Ahogy közeledünk látom, hogy kinn legeltet  a juhászuk, mert má bürgéjük is van nékik.
- asszonykám édös Beusom !
- mi van Matykó ?
-hát ha má fölébredté jer ide a bakra oszt fogd a gyeplüt én mög addig hátramenek oszt a kufferon írom tovább a levelet.
- jó van Matykó, csak az igazat ne ferdíts!
- hát szoktam én? – galambom tubicám…
- no- no Matyi ezt ne részletezzük!!!
Lelköcskéim!  - itt a Gyurgyó tanyán mögpihenünk majd, mer tuggyátok  az embört még fiatal suhanckorombú ösmeröm az asszonya mög, mint az újgazdagok most ez a módi, bejár Beusom szalonnyába, oszt ő mög azt ösmeri.
Na bé is fordultunk az udvarra, majd ha úton löszünk folytatom az itteni élményeket.
No itt vagyok esmét, drága lelköcskéim! Barátságos népek ezek a Gyurgyóék, képzeljétök elibénk gyüttek, oszt betesséköltek a tisztaszobába bennünköt. Vót finom vacsora mög tévé is, mer van néki olyan tányér fönn a háza tetejin, hogy  aszonygya azon bégyün a világ, hát én akárhogy nézöm annak nincs séhun ajtaja, hogy nyitogatná a sok nép , az csak égy lavór, de jószándékú embör vagyok oszt elhiszöm, pláné ha még mög invitál a pincébe is,- akkó még azt is elhiszöm neki amit nem mond.
A teringettit de jó bora van,- hát danászva möntünk föl a házba, mikó mán a macska félig elnyalta a holdat, de aztán futott is a szalmába béfogni a fülit mer igencsak jó nótásak vagyunk mindketten, a magas c-re az akácosba összegyűlt tanyasi kutyák válaszultak, oszt húztuk a belünk befelé, mielött mögnéznék milyen szukák vannak a tanyán.
Röggel elláttak bennünket elemozsiáva mög jótanáccsal, oszt aszonta a Gyurgyó komám, - hogy néhogy elkerüljetök aztán hazafelé Matyikám !
 Ezt rögvest mögigértem, mer a számba éröztem a finom itókát. Tött is útra egy kis demizsonkával, hogy visszafelé biztos bémönnyünk hozzájuk, na mög az út pora ki né kezdje a torkom.
No hát ennyire emlékszöm galambocskáim. Hanem olvastam ám a leveletök Terusom!
-  Hát kacifántos egy dolog,- hallod-é?
Ezön a Turi Idus dogon föl vagyok háborodva. Hát férc essön belé Bercibe nem vagy ölég csinos néki? Hát nem is való néki az ilyen finom teremtés,- most nagyon mérges vagyok.
Az még hagyja ám, hogy a fogát pájinkáva mossa, mer hát én szeretöm a borocskát, de ez az Idus!  - mit mög köl még érnöm!
Azok mög szöressék égymást oszt lögyenek Meleg Mákosok…vagy mi! Ilyet má mi láttunk a tv-be, de eltekertük az csak lögyön az ő doguk.
Hanem ez a hóhérság szöget ütött a fejembe. Hát hacsak nem a fővadászság égyfajta hóhérság ! Honnét vötte az én asszonykám ezt grófságot !

A nyavaja essön bele ebbe az urizálásba,- hát nem elég néki a polgári származás. Ahogy én kutakodtam, amint ez kitudódott a főjegyzőné, mer ott mögvannak a régi iratok. Előkerültek apánk iratai is, mer annak idején igazolni köllött a származást, - másképp ajaj…Oszt ott láttam a két szömömmel, hogy az Elek az apánk unokabáttyának, Zsurnyinszky Edömér a fia, aki Bekapnály grófnál volt fővadász és a lányát a szépségös Honoré grofnécskát, hát hogy is mongyam finoman,- olyan másabb állapatban hagyta, hát nemcsak őzet lütt.
  Osztán, hogy né lögyön botrány gróf Bekapnály Honoré mikor elgyütt az idő a kolostorba megszülte a kis Zsurnyinszki Bekapnály Eleköt. Ezt harminc évre titkosították, így csak most gyühetött napvilágra, oszt ezt halhatta mög Beusom miko a pincébe búcsúzkodtunk a szomszédtu, oszt tudod olyanko mögered az embör nyelve az itókátu oszt mesél.
  Tehát valamiféle címör dukál néki, csak mi lögyön benne ?Az mégsé löhet, jaj az nem az csunya ! – ami most eszömbe jutott! – inkább kortyolnék egyet, Gyurgyó borábu.
No majd kitalálod lelköm galambom, neköd olyan finom az ízlésöd. Csak Zsuzsink né, mer az biztos belévöszi amibe az előbb belépirultam.
A sogórnődnek szívesen átadom a jókívánságod, még mög is ropogtatom a derekát is.
Aztán üzenöm annak a fércmajszternak, hogy kerülje az Idust, otthun tögyön elegöt.
Legközelebb Csujog pusztán állunk mög, ha Zsuzsim is kegyösködne írni akkó oda címözze, mer a komámná Löködö Józsiná szállunk mög.
A cím: Csujog puszta , Szélső ucca vége Löködö Józsi háza.
No kedves lelköcskéim édös kicsi hugicáim búcsúzom majd írok még, csak mos mán átvöszöm Beusomtu a gyeplőt, had olvasson hátú a ponyva alatt, valami szerelmetös regínyt.

Íródott a szekérön, Gyurgyótanya mög Csujog puszta közt.